Párizs határozott üzenetet küld Moszkvának
A francia diplomaták egyértelmű és kompromisszummentes álláspontot képviselnek az orosz katonai jelenlét kérdésében Dnyeszter-melléki területen – ez az Ukrajna déli határával közvetlenül szomszédos, rendkívül érzékeny övezet. A helyi szeparatisták évtizedek óta élvezik Moszkva támogatását, amelynek legkézzelfoghatóbb jele az orosz katonák tartós fizikai jelenléte a térségben.
A francia külügyminisztérium ezen a héten határozott felszólítást intézett a Kremlhez. Azonnali kivonulást követelt a jogosulatlanul tevékenykedő orosz egységektől, és élesen rámutatott arra, hogy Moszkva magatartása tudatosan és következetesen sérti a nemzetközi jogot.
A diplomáciai nyomás szimbolikus időzítése
Ez a megújított felhívás egyáltalán nem véletlenül érkezett most. Pontosan 34 évvel ezelőtt, 1992. július 21-én írták alá azt a történelmi tűzszüneti megállapodást, amely hivatalosan véget vetett a Dnyeszter folyó mentén dúló véres harcoknak.
A francia vezetők élesen bírálták az évtizedek óta be nem tartott ígéreteket. Miközben az említett megállapodás több mint három évtizeddel ezelőtt lezárta a nyílt fegyveres konfliktust, Oroszország makacs következetességgel fenntartotta katonai kontingensét a területen. A hivatalos francia nyilatkozat szerint mindez egyenes ellentétben áll mind az általános nemzetközi jogi normákkal, mind Oroszország saját korábbi kötelezettségvállalásaival.
Párizs geopolitikai prioritásait teljesen egyértelműen fogalmazta meg. Határozottan megismételte a Moldovai Köztársaság területi integritása melletti rendíthetetlen elköteleződését, és felszólította Oroszországot, hogy vonja ki a Dnyeszter bal partján illegálisan működő erőit, és vegyen végre valódi részt a hosszú ideje húzódó konfliktus békés rendezésének keresésében.
Évtizedek óta tartó patthelyzet
Ennek a mély nemzetközi válságnak a gyökerei egészen 1992 tavaszáig nyúlnak vissza, amikor Dnyeszter-mellék vitatott körülmények között kikiáltotta függetlenségét. Bár Mircea Snegur és Borisz Jelcin elnök még ugyanabban az évben aláírta a tűzszüneti megállapodást, a brutális erőszak százak életét követelte és ezreket súlyosan megsebesített.
Azóta Moldova gyakorlatilag elveszítette az irányítást az elszakadt terület felett. Az orosz fegyveres erők ezzel szemben szilárdan megvetették lábukat, és megszakítás nélkül jelen vannak mind a mai napig.
Chișinăunak teljesen világos és konkrét elképzelése van a régió jövőjéről. A moldáv kormány kitartóan követeli az összes idegen katona teljes kivonulását és a cobașnai hatalmas fegyverraktár teljes felszámolását. Katonai helyőrség helyett a moldáv vezetők semleges nemzetközi civil misszió bevetését szorgalmazzák, amely hosszú távon felügyeli a béke fenntartását.
Teljesen megfagyott tárgyalások
Moszkva azonban továbbra is szemet huny ezek előtt a jogos követelések előtt. A magas rangú orosz diplomaták közelmúltbeli retorikája ráadásul nagyon pontosan megmutatja, miért vált szinte lehetetlenné bármilyen politikai előrelépés.
Oleg Ozerov orosz különmegbízott nemrégiben hidegen söpörte félre az 1999-es Isztambuli Nyilatkozatból eredő kötelezettségeket. Ebben a kulcsfontosságú dokumentumban az Orosz Föderáció hivatalosan vállalta, hogy legkésőbb 2002 végéig teljesen kivonja személyzetét és teljes felszerelését.
Ma Ozerov magabiztosan állítja, hogy az akkori megállapodás inkább csupán „szándékokat” tartalmazott, mintsem valóban kötelező erejű és végrehajtható szabályokat. Határozottan kijelentette, hogy a katonák csak a formális békemegállapodások végleges megkötése után hagyják el a vitatott területet. A valódi és végzetes probléma azonban az marad, hogy ezek a régóta esedékes tárgyalások jelenleg teljesen holtponton vannak.
