Amit a belső egyensúlyról nem gondoltunk volna
A lelki nyugalom és a mindennapi harmónia megteremtése sokunk számára komoly kihívást jelent. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez főként a társas környezetünkön és a stressztűrő képességünkön múlik.
Az emberi kapcsolataink minősége és az összetartozás érzése azonban az élet különböző szakaszaiban gyökeresen eltérő képet mutat. Ez különösen szembeötlő, ha megvizsgáljuk, hogyan változik a világhoz való viszonyunk az évek múlásával.
Mit mutatott a svéd nagymintás vizsgálat
A Lundi Egyetem kutatói nemrégiben egy kiterjedt elemzést végeztek, amelybe több mint 34 ezer svéd állampolgár kapcsolódott be. A szakértők részletesen feltérképezték a személyiségjegyeket és a társas kötődéseket, hogy valódi képet kapjanak az emberek mentális közérzetéről.
Az eredmények több meglepő összefüggést is felszínre hoztak. Kiderült például, hogy a hatvan év felettiek sokkal kevésbé érzik magukat magányosnak, mint a húszas éveikben járók. A közeli kapcsolatokból fakadó biztonságérzet tehát a korral egyértelműen erősödik.
Hogyan változott a lelki közérzet az idők során
A generációk közötti szakadék korábban közel sem volt ilyen szembetűnő. A döntő fordulat a 2020-as világjárvány kitörésével következett be.
Ettől a ponttól kezdve az életkor vált a jóllét egyik legmeghatározóbb mutatójává. Míg a fiatalabb résztvevők a pandémia előtti állapothoz képest lényegesen rosszabb lelki egészségről számoltak be, addig az idősebb korosztály éppen ellenkező irányú változást tapasztalt — váratlan hangulati javulást éltek meg.
August Nilsson kutató, aki részt vett a vizsgálatban, egy egyértelmű tendenciára mutat rá. Adatai szerint minél idősebb valaki, annál elégedettebb az életével. Az elégedettség csúcspontja körülbelül a hetvenöt éves kor körül érhető el, a felfelé ívelő tendencia pedig nagyjából a nyolcvanodik életévig tart.
Eltérő társas szokások és életmód
Az egyik lehetséges tudományos magyarázat szorosan összefügg azzal, ahogyan a különböző korosztályok megélték a szigorú járványügyi korlátozásokat.
A fiatalok egyik napról a másikra elvesztették természetes találkozási helyeiket. A közösségi terek bezárása, a sportedzések elmaradása és a diákélet hirtelen leállása hatalmas csapást mért a társas kapcsolataikra.
Az idősebb generáció ezzel szemben sokkal simábban alkalmazkodott az új körülményekhez. Évtizedes tapasztalataik révén általában már sokkal pontosabban tudják, mely kapcsolatokba érdemes energiát és időt fektetni. Ráadásul az évek során erős érzelmi stabilitást sikerült kialakítaniuk magukban.
Bár a kutatócsoport nem tudja teljes bizonyossággal megfejteni az idősebb kori elégedettség minden okát, egy dolog vitathatatlan: a mindennapos aggodalmak és szorongások szintje az élet későbbi szakaszaiban határozottan csökken.
A szakértők azzal a feltételezéssel dolgoznak, hogy az idősebb embereknek egyszerűen világosabb képük van arról, ki tartozik valódi barátaik körébe. A csak a legközelebbiek körében töltött idő így számukra természetesebbnek hatott. A nagy közösségek elvesztése viszont a fiatal generációt jóval érzékenyebben érintette, hiszen a kiterjedt társas csoportok az ő fejlődési szakaszukban alapvető fontosságúak.
