Egyre népszerűbb gyógyszerek, egyre több kérdés
Az Ozempic és a Wegovy népszerűsége az elmúlt években szinte robbanásszerűen megnőtt. Világszerte több millió beteg támaszkodik ezekre a készítményekre a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében vagy az elhízás elleni küzdelemben. Az orvostudományi közösség ugyanakkor folyamatosan vizsgálja, hogyan hatnak ezek a szerek hosszú távon az emberi szervezetre.
A legújabb tudományos eredmények arra utalnak, hogy a GLP-1 alapú gyógyszerek szedése összefüggésbe hozható a hajhullás fokozott kockázatával.
A szakértők azonban megnyugtatják a nyilvánosságot: ez a kockázat összességében viszonylag alacsony marad, és a hajjal kapcsolatos panaszok sok esetben csupán átmeneti jellegűek.
Több nagyszabású kutatás mutat ugyanabba az irányba
Az egyik legjelentősebb elemzést a Pennsylvaniai Egyetem kutatói végezték el, és a rangos szakmai folyóirat, a The BMJ tette közzé. A vizsgálat a GLP-1 terápiában részesülő betegeket hasonlította össze azokkal, akik más típusú diabéteszes gyógyszert szedtek.
A klinikai adatokból kiderült, hogy azoknál a pácienseknél, akik két évnél hosszabb ideig szedték ezeket a modern készítményeket, statisztikailag igazolhatóan nagyobb valószínűséggel jelentkezett a hajritkulás.
A konkrét számok is sokat mondanak. Az SGLT-2 gátlókkal összehasonlítva a GLP-1 szerek szedőinél 37 százalékkal magasabb volt a kockázat. A DPP-4 gátlókkal kezelt betegekhez képest ez az eltérés már 68 százalékra rúgott.
A vizsgálat kiterjedt a szemaglutidra — amelyet Wegovy és Ozempic márkanéven forgalmaznak — és a tirzepatidra is, amelyet Mounjaro, illetve Zepbound néven ismer a piac.
Ezeket az eredményeket egy másik, nagyjából egymillió résztvevőt bevonó nemzetközi kutatás is megerősíti. Ez szintén azt igazolta, hogy a GLP-1 készítményeket szedőknél gyakrabban fordul elő hajhullás, mint a hagyományos metformint alkalmazóknál.
A szakemberek óvatosságra intenek
Egy harmadik, egyelőre független szakmai bírálaton még át nem esett tanulmányt — amelyet a Nference elemzési vállalat készített — közvetlenül a fogyókúrás szerek egymás közötti összehasonlítására szenteltek. A kutatók több mint 11 000 tirazepatid-felhasználó adatait vetették össze egy azonos méretű, szemaglutidot szedő csoportéval.
Az eredmények szerint a tirzepatid-szedők 4,24 százalékánál diagnosztizáltak hajhullást, szemben a szemaglutid-csoport 3,33 százalékával. Statisztikai szempontból ez az eltérés tehát viszonylag csekély.
Az orvosok és a kutatók nyomatékosan felhívják a figyelmet arra, hogy a hajhullás mögött számos különböző tényező állhat. Különösen fontos körülmény a gyors testsúlycsökkenés maga, amelyről az orvostudomány régóta tudja, hogy átmeneti hajhullást válthat ki.
Éppen ezért további alapos vizsgálatokra lesz szükség. Csak újabb tesztek dönthetik el véglegesen, hogy a hajhullás közvetlen okozati összefüggésben áll-e magával a gyógyszer összetételével — vagy csupán a leadott kilók következtében fellépő természetes testi reakcióról van szó.
