Egy kulcsfontosságú állam komoly figyelmeztetést küld
A politikai mézeshetek meglepően rövidek szoktak lenni, különösen akkor, ha ambiciózus riválisok ugyanarra a trófeára fenik a fogukat. Még egy hivatalban lévő alelnök is villámgyorsan megtapasztalhatja, milyen könnyen fordul a szél, amint az előválasztási szezon körvonalazódni kezd. Az első felmérési adatok egyértelműen jelzik: az egyértelmű favorit szerepe sokkal törékenynek bizonyulhat, mint azt elsőre gondolnánk.
Meredek zuhanás az egyik legfigyelemreméltóbb tagállamban
JD Vance alelnök előnye az egyik legjobban figyelt amerikai tagállamban aggasztó mértékben zsugorodik. Harry Enten neves adatelemző szakértő nemrégiben egy adásban felhívta a figyelmet arra, hogy Vance-nek nagyon komolyan kell vennie Marco Rubio fenyegetését, hiszen a 2028-as elnöki jelölési verseny máris felpörög.
A New Hampshire-i Egyetem által végzett legújabb közvélemény-kutatás meglehetősen kellemetlen olvasmányt kínál Vance számára. Míg februárban a valószínű republikánus szavazók 53 százaléka állt mögé, mára ez az arány mindössze 36 százalékra esett vissza.
Enten találó megfogalmazása szerint a hivatalban lévő alelnök támogatottsága a „Gránit Állam” népe körében szó szerint „kőként zuhan le”. Ezzel szemben Rubio lendületes tempóban erősödik: a februári 7 százalékról mostanra 26 százalékra tornázta fel magát.
Váratlan felemelkedés a hátsó sorból
Enten szavai szerint Rubio képletesen szólva „a Mount Washington csúcsára kapaszkodik”, és rakétasebességgel dolgozza le hátrányát az élen haladóval szemben.
„Mindössze hat hónap alatt Marco Rubio képes volt a legmélyebb gödörből kikászálódni, és már szinte az alelnök nyakán liheg” – emelte ki a választási adatok szakértője.
Ez a látványos preferenciabeli eltolódás ráadásul JD Vance közelmúltbeli könyvbemutatói turnéjának hátterén zajlik. Az elemzők szerint ez az egyik legmasszívabb PR-kampány volt, amelyet alelnöki tevékenysége során valaha folytatott.
Minden erőfeszítés ellenére úgy tűnik, hogy ez a hatalmas médiafenzíva egyáltalán nem mozgatta meg a helyi szavazókat. A számok félreérthetetlenül mutatják: New Hampshire-ben a választott stratégia egyszerűen nem működik.
Történelmi párhuzamok mint intő jelek
Vance és Rubio között jelenlegi, nagyjából tíz százalékpontos különbség egy hivatalban lévő alelnök számára szokatlanul szoros állásnak számít.
Ha a múltba tekintünk, Al Gore a 2000-es jelölési verseny előtt gigantikus, 40 pontos előnnyel vágott neki a küzdelemnek. Ennek ellenére rendkívül nehéz csatát kellett vívnia, és New Hampshire-ben végül csak hajszállal győzte le Bill Bradleyt. Hasonló cipőben járt George H.W. Bush 1988-ban, aki 26 pontos előnnyel rendelkezett. Az iowai meglepő vereség után New Hampshire-ben is keményen meg kellett védenie pozícióját.
A szakértők ezért egybehangzóan úgy vélik, hogy JD Vance jelenlegi helyzete ingatag alapokon nyugszik. „Ez az előny történelmi mércével mérve elenyészően csekély” – szól az elemzők egyértelmű figyelmeztetése. Egy alelnöktől, aki a saját pártján belül rendkívül népszerű vezető oldalán áll, a New Hampshire-i korai felmérésekben sokkal meggyőzőbb eredményeket várna el mindenki. A valóság azonban egyelőre ennek pontosan az ellenkezőjét mutatja.
