Diplomáciai sakk Kelet-Ázsiában
A kelet-ázsiai diplomáciai feszültség egyre fokozódik. Washington keményen dolgozik azon, hogy újraindítsa a közvetlen kommunikációs csatornát Phenjannal, és megtörje az eddigi hallgatást.
Donald Trump egy jelentős külpolitikai siker reményében bejelentette, hogy személyesen kíván találkozni Kim Dzsong-un észak-koreai vezetővel. Közeledési szándékának jeleként odáig is elment, hogy korlátozta a Dél-Koreával közös katonai gyakorlatokat.
A nemzeti biztonság felülírja a személyes szimpátiát
Phenjan rendkívül hűvösen fogadta Washington legutóbbi lépéseit. Az észak-koreai tisztviselők határozottan elutasították azt az elképzelést, hogy a katonai tervek kisebb módosításait valamilyen nagy diplomáciai előrelépésként kellene értékelni.
A vezető befolyásos nővére, Kim Jo-csong állami médián keresztül egyértelművé tette az ország álláspontját. Ha az amerikai kormányzat ezeket a lépéseket mintaszerű „jóindulatú gesztusként” próbálja beállítani, biztosan nem azt a reakciót fogja kapni, amelyre számít.
Tapasztalt szakértők régóta rámutatnak arra, hogy az észak-koreai rendszer nagyon gondosan különválasztja a formális biztonsági követelményeket a személyes szimpátiától.
Lim Eul-chul professzor, a Kyungnam Egyetem Távol-keleti Tanulmányok Intézetének kutatója pontosan foglalta össze a helyzet lényegét. Szerinte sosem fog megtörténni, hogy a személyes kapcsolatok veszélyeztessék a nemzeti érdekeket vagy a fegyverarzenál megerősítésére irányuló törekvéseket. A személyes diplomáciának megvannak a maga határai, és sohasem írhatja felül az állam stratégiai céljait.
A tárgyalások tétje soha nem volt ekkora
A hivatalos csúcstalálkozó megszervezéséhez szükséges feltételek jelenleg rendkívül magasan vannak meghatározva. A biztonsági elemzők rámutatnak, hogy Phenjannak ma lényegesen erősebb az alkupozíciója, mint a 2018-as és 2019-es történelmi találkozók idején volt. E magabiztosság mögött elsősorban Moszkvával és Pekinggel elmélyülő gazdasági és katonai együttműködés áll.
Jenny Town, a Stimson Központ vezető kutatója elmagyarázza, hogy Észak-Koreának ma számos vonzó lehetőség közül választhat. Olyan országokkal épít kapcsolatokat, amelyek nem követelnek engedményeket, és kölcsönösen előnyös partnerséget kínálnak. Kim Dzsong-unnak tehát nincs semmi oka sietni vissza a tárgyalóasztalhoz, ahol az országa védelmi képességeinek gyengítését várnák el tőle.
Bár az amerikai külügyminisztérium hivatalosan ragaszkodik a Koreai-félsziget teljes denuklearizációjához, a szakértők sokkal pragmatikusabban látják a helyzetet. Szerintük az észak-koreai rezsim kategorikusan elvárja, hogy Washington teljesen ejtse ezeket a követeléseket, mielőtt bármilyen új tárgyalás egyáltalán megkezdődhetne.
Rakétakísérletek mint kemény üzenet
A diplomáciai szavakat az egyik oldalon a katonai erő folyamatos demonstrálása kíséri a másikon. Nem sokkal az amerikai tervek nyilvánosságra kerülése után Észak-Korea közel tíz ballisztikus rakétát lőtt ki keleti partjai mentén, határozottan jelezve szándékát a stratégiai előny megtartására.
A regionális biztonsági szakértők a nyilvános nyilatkozatok és a nagyszabású rakétakísérletek kombinációját rendkívül átgondolt megfélemlítési és tárgyalási taktikának értékelik.
Hong Min, a Koreai Nemzeti Egyesítési Intézet kutatója szerint ezeknek az akcióknak a fő célja az, hogy sokkal engedékenyebb álláspontra kényszerítsék az Egyesült Államokat. Kim Jo-csong közelmúltbeli éles szavai így nem annyira a párbeszéd végleges elutasítását jelentik, sokkal inkább egy okos taktikai húzást. Az uralkodó család ezzel próbálja befolyásolni Trump helyzetértékelését, és a lehető legjobb kiindulási pozíciót kialakítani a két ország közötti esetleges jövőbeli tárgyalásokhoz.
