Egyetlen váratlan erőszakos cselekmény képes visszafordíthatatlanul átírni az egész világtörténelem menetét. Több mint két évtizeddel ezelőtt a világ egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott, és hosszú évekre tartó nemzetközi konfliktusok, valamint katonai műveletek sorozatát indította el. Mégis, a káosz fő kitervelője soha nem érte el azt, amire valójában vágyott.
Szeptember 11-én Oszama bin Láden egy parkoló autóban ült valahol az afgán hegyekben. Miközben a döbbent rádióbemondók élőben számoltak be New York és Washington teljes pusztulásáról, ő csendben és feszülten hallgatott.
Az akkori amerikai elnök, George W. Bush szinte azonnal súlyos katonai megtorlást rendelt el. Ez a kiterjedt globális hadjárat végül szárazföldi inváziókhoz vezetett, és gyökeresen átrajzolta az egész Közel-Kelet geopolitikai térképét.
Sokan még ma is úgy vélik, hogy pontosan ezt a pusztító csapdát tervezte előre a terrorvezér. Egy rendkívül elterjedt elmélet szerint fő szándéka az volt, hogy az amerikai katonákat megnyerhetetlen háborúkba rántsa bele, és ezáltal gazdaságilag teljesen kimerítse az Egyesült Államokat. A történelmi bizonyítékok és az utólagos szakértői elemzések azonban egészen más képet festenek.
Végzetes tévedés és rossz számítás
A terrorhálózat vezetője valójában soha nem számolt masszív szárazföldi invázióval. Közeli munkatársai ugyan intenzíven készültek rakétás megtorló csapásokra, de egyáltalán nem dolgoztak ki semmilyen stratégiát arra az esetre, ha több ezer felfegyverzett külföldi katona vonul be az országba.
Az eredeti stratégiai terv ugyanis jóval egyszerűbb volt. Bin Láden arra számított, hogy pontosan annyira sebzi meg az amerikai gazdaságot, amennyire az elegendő ahhoz, hogy a külföldi hadseregeket végleges és visszavonhatatlan kivonulásra kényszerítse a közel-keleti régióból.
Ez a cél azonban teljes kudarcba fulladt. Az Egyesült Államok épp ellenkezőleg, szilárdan beágyazta katonai és politikai jelenlétét a régióban, maga az al-Káida pedig soha többé nem volt képes hasonló léptékű támadást szervezni amerikai területen.
Emellett nem valósult meg a gyűlölt regionális vezetők megdöntése iránti hatalmas vágya sem, amelynek középpontjában elsősorban a szaúdi királyi család állt.
A támogatás elvesztése és a propagandafiaskó
Olyan ismert diktátorok, mint Szaddám Huszein vagy Muammer Kadhafi, idővel valóban elbuktak, de ez kizárólag nemzetközi szankciók, nyugati hatalmak beavatkozása vagy helyi felkelők lázadásának eredményeként történt. Maguk az al-Káida terroristái ezekben a történelmi fordulópontokban egyáltalán semmilyen szerepet nem játszottak.
A propagandaháború ráadásul nagyon gyorsan kicsúszott a korábbi vezető kezéből.
A 2001-es támadásoknak az eredeti elképzelések szerint elsősorban hatalmas globális felkelést kellett volna lángra lobbantaniuk. Ehelyett azonban az extremista csoport hatalmas és váratlan ellenállásba ütközött közvetlenül az iszlám világon belül, amely élesen elítélte a számtalan ártatlan muszlim értelmetlen meggyilkolását.
A mozgalom követői ezért fokozatosan teljesen felhagytak a világméretű radikális forradalom gondolatával. Inkább stratégiailag visszahúzódtak helyi és jóval kevésbé feltűnő konfliktusokba.
Csendes túlélés a figyelem peremén
Az extremizmus mai globális képe gyökeresen különbözik attól, amire az ezredforduló tájékáról emlékezünk.
A jelentős terrorsejtек nagyobbrészt a Szaharától délre eső Afrikába helyezték át működésüket. A nagyszabású nemzetközi támadások hosszadalmas tervezgetése helyett ma inkább a helyi anarchiát és az alapvető erőforrások kritikus hiányát használják ki lokális hatalmuk megszilárdítása érdekében.
A karizmatikus terrorvezetők korszaka egyszer s mindenkorra véget ért. A modern titkosszolgálatok olyan pontossággal követik nyomon a kiemelt célszemélyeket, hogy már senki sem képes biztonságosan és hosszú távon irányítani egy ilyen látható, világméretű mozgalmat.
Bár az al-Káida technikai értelemben még mindig létezik, az árnyékokban való puszta rejtőzködő túlélés végtelen távolságra van attól a grandiózus diadaltól, amelyről alapítója egykor olyan magabiztosan álmodott.
