A legfrissebb adatok sokkal pontosabb képet festenek arról, miért haltak meg az elmúlt évben a stabil lakhatás nélkül élő emberek. Eközben rávilágítanak azokra a területekre is, ahol az egészségügyi ellátásban és a statisztikai adatgyűjtésben még komoly hiányosságok húzódnak meg.
2024. július 1. és 2025. június 30. között az amerikai nagyvárosban összesen 634 hajléktalan személy halálát rögzítették. Az előző vizsgált időszakhoz képest – amikor 770 életet veszített el a város – ez közel 18 százalékos, igen érzékelhető csökkenést jelent.
Enyhén pozitív tendencia ellenére a drogok szomorú módon továbbra is uralják a statisztikákat. A szakmai elemzések szerint a kábítószerek 251 áldozatot követeltek, ami ugyan mintegy 28 százalékkal kevesebb a tavalyinál (akkor 348 eset volt), ám még mindig ez a leggyakoribb halálok. Ha ehhez hozzáadjuk a súlyos alkoholfüggőséggel összefüggő 34 halálesetet, kiderül, hogy ez a két kategória együttesen az összes tragikus eset körülbelül 45 százalékát teszi ki.
Alattomos betegségek és végzetes balesetek
Az utcai élet szélsőséges körülményeinek hosszú távon kitett szervezet gyakran súlyos betegségeknek enged. Szívleállás és egyéb szív- és érrendszeri problémák 78 ember életét oltotta ki, míg a rák 23 betegnek bizonyult végzetesnek ebből a rendkívül kiszolgáltatott csoportból. Kábítószer-túladagolástól eltérő halálos balesetekben 60 ember veszítette életét.
A statisztikák sajnos egy másik sötét valóságot is feltárnak, amely a fedél nélküli túlélési harcot jellemzi:
- 18 személy döntött úgy, hogy önként vet véget életének.
- 15 eset közvetlenül a kegyetlen faggyal és a szervezet kihűlésével függött össze.
- 15 élet a metró területén bekövetkezett szerencsétlenségek következtében ért véget.
- 14 ember nem élte túl a közlekedési balesetek pusztító következményeit.
- 11 személyt gyilkosság áldozataként tartanak számon.
Ebbe az átfogó felmérésbe egyaránt beletartoznak a városi szállók lakói és azok, akik kizárólag a szabadban, a metró gyomrában vagy elhagyott épületekben tengődnek. Az összes áldozat közül végül 58 százalék kórházi környezetben hunyt el. Az összes nyilvántartott eset tekintetében az áldozatok 52 százaléka teljes mértékben kívül esett a szállórendszeren, míg a maradék 48 százalék a rászorulóknak szánt ellátóintézményekben lelte halálát.
Az adatgyűjtés bonyolultsága komoly hiányosságokat rejt
A hivatalos nyilvántartások ugyanakkor egy lélegzettel figyelmeztetnek arra, hogy a végső számok valószínűleg nem tükrözik a teljes valóságot. A városi hatóságoknak ugyanis nem álltak rendelkezésre teljesen összekapcsolt adatbázisok minden olyan intézményből, amelyek jelenleg hatalmas tömegű migránsnak nyújtanak ideiglenes menedéket. Számos tragikus eset így valószínűleg egyáltalán nem került be a hajléktalanokra vonatkozó fő statisztikába.
A nyilvántartott halálesetek túlnyomó többségét előbb a törvényszéki orvosoknak kellett részletesen megvizsgálniuk. A számok éves értékelését – amelyet idén már huszadik alkalommal végeztek el – jogszabály írja elő. Legfőbb célja, hogy időben feltárja azokat az akut egészségügyi veszélyeket, amelyek a hajléktalan embereket a legsúlyosabban sújtják.
Ezeknek az adatsoroknak a hosszú távú nyomon követése a gyakorlatban is kézzel fogható eredményeket hoz. Részben ennek köszönhető, hogy hatékonyabban formálódnak az opioidok visszaélésével szembeni megelőző programok, és hogy terepmunkásokat képeznek ki tömegesen a naloxon – egy súlyos túladagolás halálos hatásait villámgyorsan megfordítani képes gyógyszer – beadására.
A jelenlegi lakhatási válság hatalmas méreteit szemléletesen mutatja, hogy augusztus elején a városi szükségszálló-rendszerben hihetetlen 83 197 ember tartózkodott. A terhelés valamelyest kezelhetőbbé tételéhez a város további három évvel hosszabbította meg a szállodákkal kötött szerződéseket. Ez az óriási, válságos elhelyezést biztosító projekt közel 1,86 milliárd dollárját emészti fel a közkassza forrásainak.
