Amikor a regionális feszültség robbanásig fokozódik
Ha az országos vezetés tartósan figyelmen kívül hagyja az egyes régiók igényeit, az előbb-utóbb csendes, de annál mélyebb elégedetlenségbe torkollik. Ez a felgyülemlett frusztráció idővel radikális függetlenségi követelésekben csúcsosodhat ki. Éppen ezt a kritikus forgatókönyvet tette most próbára az egyik legbefolyásosabb kanadai politikusnő.
Egy kockázatos politikai fogadás
Alberta kanadai tartomány miniszterelnöke, Danielle Smith nemrég igen ellentmondásos népszavazást hirdetett október 19-ére. A helyi lakosok ekkor dönthetnek arról, hogy tartományuk megindítsa-e a Kanadától való elszakadáshoz vezető jogi folyamatot.
Ez a nyugati tartomány egyébként az egész országban a legmagasabb egy főre jutó gazdasági teljesítménnyel büszkélkedhet. Sok helyi polgár ezért régóta úgy érzi, hogy az ottawai szövetségi kormány örömmel besöpri a magas adóbevételeket, miközben teljesen semmibe veszi a tartomány sajátos kulturális értékeit és érdekeit.
Maga a miniszterelnök ugyanakkor paradox módon azt állítja, hogy személyesen ellenzi az ország szétszakadását. Szerinte a népszavazás épp ellenkezőleg: a leghatékonyabb eszköz arra, hogy a közhangulat feszültségét biztonságosan levezessék. Véleménye szerint az elszakadási törekvéseket agresszív fellépéssel nem lehet elfojtani.
Régi hibák megismétlése
A politikai kritikusok azonnal a Nagy-Britannia EU-ból való kilépéséhez hasonlították ezt a stratégiát. David Cameron egykori brit miniszterelnök is lényegében azért rendezett hasonló szavazást, hogy elhallgattassa saját párton belüli riválisait.
Jared Wesley politológus, az Albertai Egyetem szakértője komolyan figyelmeztet az ilyen jellegű népszavazások kiszámíthatatlan természetére. Rámutat, hogy Smith tanácsadói többször is felidézték Cameron végzetes tévedését, aki vakon hitte, hogy a belső pártviták referendummal könnyen rendezhetők. Ma már mindenki tudja, milyen drámai következményekkel járt ez a döntés.
Az elemzők figyelmeztetései ellenére Smith határozottan elutasít minden európai párhuzamot. Politikai elképzelése szilárdan arra épül, hogy a jelenlegi szövetségi kabinet hajlandó lesz konstruktív tárgyalásokat folytatni az ország egységének megőrzése érdekében.
A közös nevező keresése
Megközelítése működőképességének bizonyítására Smith nemrég kulcsfontosságú megállapodást kötött egy stratégiai, nyugati parthoz vezető olajvezeték megépítéséről. Ezt az óriási infrastrukturális projektet közvetlenül Mark Carney kanadai miniszterelnökkel egyeztette, és mindkét vezető bízik benne, hogy a masszív beruházás lecsillapítja az elégedetlen szavazókat.
Egy közelmúltbeli sajtótájékoztatón Carney miniszterelnök hangsúlyozta, hogy Kanada és Alberta ebben a kulcsfontosságú vállalkozásban teljesen egyenrangú felek lesznek.
Az előzetes elemzések arra utalnak, hogy ez a kibékítő taktika meghozhatja gyümölcsét. Darrell Bricker közvélemény-kutató felhívja a figyelmet arra, hogy Alberta lakói egyre inkább megfelelő elismerésre vágynak. A tartomány gazdasági és demográfiai súlya rohamosan növekszik, ám ez az országos intézményekben egyáltalán nem tükröződik — ami érthető módon hatalmas elégedetlenségi hullámot gerjeszt.
Kemény ellenállásba ütközik
A friss pénzügyi befektetések és politikai engedmények ellenére a meggyőződéses szeparatisták úgy érzik, a jelenlegi kormányzati kompromisszum becsapta őket. Az októberi szavazás ugyanis a meghatározott szabályok szerint nem vezet a régió azonnali függetlenségéhez. Ez az aprónak tűnő részlet óriási felháborodást vált ki a radikális helyi aktivisták körében.
Az Alberta Prosperity mozgalom egyik kiemelkedő képviselője, Jeffrey Rath nyilvánosan és kíméletlenül támadta a miniszterelnököt. A politikusnőt azzal vádolta, hogy egyenesen szemébe hazudik a tartomány lakóinak.
Ráadásul egyenesen a régió történetének legkevésbé őszinte és legkorruptabb vezetőjének nevezte, hozzátéve, hogy a pártjának mélyen szégyellnie kellene magát az ilyen lépések miatt.
