Egy kis ország nagy feszültsége
Liechtenstein legújabb törvénymódosítási kísérlete éles fényt vetett az alkotmányos hatalom és a közvélemény közötti mély ellentétre. Egy szigorú abortusztörvények lazítását célzó kezdeményezés több ezer aláírást gyűjtött össze, és már a politikai folyamat következő szakaszába lépett. Az ügy egyúttal ismét ráirányította a figyelmet Alajos örökös herceg jogkörére, aki alkotmányos felhatalmazása alapján bármely törvényesen megszavazott jogszabályt megvétózhat.
Forradalmi szabályváltoztatási javaslat
A „Fristenlösung für Liechtenstein” (Határidős megoldás Liechtenstein számára) elnevezésű kezdeményezés alapjaiban kívánja átalakítani a jelenlegi rendszert. A javaslat értelmében a nők a terhesség első tizenkét hetében büntetőjogi következmények nélkül végeztethetnének el művi vetélést.
Ezen felül a szervezők az abortuszról szóló tájékoztatásra vonatkozó jelenlegi korlátozások megszüntetését is követelik, és ragaszkodnak ahhoz, hogy ezeket az egészségügyi beavatkozásokat a társadalombiztosítás teljes egészében fedezze.
A társadalmi támogatás rendkívüli mértékű: összesen 4 970 aláírás gyűlt össze, ami az ország teljes történetének második legsikeresebb polgári kezdeményezésévé teszi ezt a kampányt.
2026 májusának közepén a liechtensteini kormány kiadta előzetes jogi álláspontját, amelyben hivatalosan megerősítette, hogy a javaslat szövege maradéktalanul megfelel az alkotmánynak, a nemzetközi szerződéseknek és a polgári kezdeményezésekre vonatkozó formai követelményeknek. Júniusban pedig a liechtensteini parlament — a hagyományosan Landtag névvel illetett testület — elfogadhatónak nyilvánította a kezdeményezést a további tárgyaláshoz.
Az uralkodó abszolút vetóval fenyeget
Az egyértelmű polgári felhatalmazás ellenére az ország régense útját állja a változásnak. Alajos herceg határozottan közölte, hogy semmiképpen sem írja alá a javasolt abortusztörvény-módosításokat.
Az uralkodó döntését azzal indokolja, hogy a hatályos törvények elengedhetetlenek a meg nem született élet védelméhez. Ugyanakkor maga is elismeri azt az ellentmondást, hogy a jelenlegi korlátozások valójában nem akadályozzák meg a liechtensteini nőket abban, hogy a beavatkozást valamelyik szomszédos országban vegyék igénybe.
A vetófenyegetésnek alapvető jogi és politikai következményei vannak. A liechtensteini alkotmány szerint ugyanis egyetlen új törvény sem léphet hatályba az uralkodó kifejezett jóváhagyása nélkül. A vita tehát már régen túlmutat azon, hogy a javaslat megkapja-e a parlament vagy a választók támogatását.
Még ha a demokratikus folyamat tökéletesen le is zajlik, az államfő az utolsó pillanatban megakadályozhatja a változást.
Ez a kis ország már korábban is szembenézett hasonló konfliktussal. 2011 szeptemberében a választók egy referendumon döntöttek a „Segítség büntetés helyett” kezdeményezésről, amely az abortusztörvényeket kívánta módosítani. Akkor a közvélemény elutasította a javaslatot: a résztvevők 52,3 százaléka nemmel szavazott, míg 47,7 százalék a változás mellett foglalt állást.
Szűk kivételek és megterhelő külföldi utak
A liechtensteini büntető törvénykönyv értelmében a művi vetélés általánosan tiltott. Csupán néhány rendkívül szűken meghatározott kivétel létezik e szabály alól.
A beavatkozás kizárólag akkor jogszerű, ha a terhesség folytatása komoly életveszélyt jelent a terhes személyre nézve, vagy súlyos egészségkárosodással fenyeget. További kivételt képeznek azok az esetek, amikor a teherbeesés nemi erőszak, szexuális kényszerítés vagy más visszaélési formák következménye. Külön szabályok vonatkoznak azokra a helyzetekre is, amikor a beteg a fogamzás időpontjában még nem érte el a törvényes korhatárt.
Noha az ország lakói törvényesen utazhatnak külföldre egészségügyi ellátásért, az új modell támogatói rámutatnak: ez a rendszer egyáltalán nem biztosít egyenlő hozzáférést az egészségügyi szolgáltatásokhoz.
A külföldi segítséget kereső nők hatalmas anyagi, gyakorlati és érzelmi akadályokba ütköznek. Minden helyi támogatás és tanácsadás nélkül kell klinikát keresniük, időpontot foglalniuk, és az összes felmerülő költséget saját maguknak kell fedezniük.
Az egyik megkérdezett nő, aki kilétének védelme érdekében a Maria álnevet használta, így írta le az elszigeteltség érzését:
„Szörnyű érzés, amikor meg akarod tenni, mert ebben az országban ez hatalmas tabu. Az ember olyan érzi magát, mint egy szörnyeteg.”
A reprodukciós jogok aktivistái és szószólói hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi rendszer arra kényszeríti a pácienseket, hogy a külföldi orvosi ellátás minden következményét teljesen egyedül viseljék. A kezdeményezés most a hivatalos politikai folyamat következő szakaszaiba lép, és alkotói országos népszavazás kiírására törekednek — ám a herceg határozott elutasítása mindvégig ott lebeg a lehetséges törvénymódosítás felett, mint a legnagyobb akadály.
