Az emberi nyelvi sokféleség a mezőgazdasági forradalom utáni évezredekben érte el abszolút csúcspontját. Ezt a lenyűgöző nyelvészeti virágzást azonban később könyörtelenül visszaszorította a nagyhatalmak terjeszkedése, a gyarmatosítás kora, és a napjainkban is zajló riasztó ütemű nyelvpusztulás.
Bár a mai világban még mindig több ezer különböző nyelvjárást és nyelvet használunk aktívan, modern helyzetünk csupán töredékét képviseli a hajdani kulturális gazdagságnak.
A szakmai kutatások feltárják, hogy a világszintű nyelvi sokszínűség az utolsó jégkorszak visszahúzódása utáni hosszú időszakban tetőzött. A tudósok becslései szerint a földművelés kezdetei és az első hatalmas birodalmak születése közé eső korszakban bolygónkon hihetetlen 30 000 és 75 000 közötti különböző nyelv hangzott fel.
Claire Bowern, a Yale Egyetem nyelvészeti és antropológiai professzora rámutat, hogy a nyelvek alapvető jelentőséggel bírnak a helyi közösségek számára. Mély tudást, természethez fűződő különleges kötelékeket és felbecsülhetetlen értékű kulturális emlékezetet rejtenek magukban.
Tudományos szempontból ezek az ősi kommunikációs rendszerek kulcsfontosságú nyomokat nyújtanak a kutatóknak ahhoz, hogy megértsék: hol éltek a régi népcsoportok, mit ettek, és hogyan értelmezték a valóságot.
Teljesen új megvilágításba kerül a múltunk
Ilyen pontos kép megalkotásához a kutatócsapatoknak rendkívül összetett szimulációs modelleket kellett kidolgozniuk. A számításokba részletes demográfiai adatokat, hosszú távú történelmi változókat, valamint 171 mai vadász-gyűjtögető társadalom specifikus adatait építették be — Afrikából, Dél-Amerikából és Délkelet-Ázsiából egyaránt.
Damian Blasi, az ICREA spanyol kutatóintézet kognitív tudósa és evolúciós antropológusa emlékeztet arra, hogy ma már alig tudjuk elképzelni azt a hatalmas sokféleséget. Szerinte az emberiség mindössze néhány ezer évvel ezelőtt összehasonlíthatatlanul változatosabb kulturális környezetben élt, mint amit ma ismerünk.
Nagyjából tizenkétezer évvel ezelőtt a kis nomád vadász-gyűjtögető csoportok csupán mintegy 4 500 és 6 200 közötti különböző nyelvet használtak.
Az igazi fordulópontot azonban a földművelésre való áttérés hozta. A gyors népességnövekedés és az egykor nomád közösségek izolált területeken való letelepedése példátlan robbanáshoz vezetett, amelynek során tízezer számra alakultak ki egymástól függetlenül helyi nyelvjárások és teljesen új anyanyelvek.
A hatalmas birodalmak felemelkedése és a szavak eltűnése
Ez a nyelvészeti aranykorszak sajnos gyorsan hanyatlani kezdett az első jelentős hatalmi átrendeződésekkel. A Mezopotámiától a hatalmas Rómáig terjedő óriási ókori államalakulatok megszilárdulása, majd az évszázados európai gyarmatosítás véglegesen eltörölt ezernyi egyedi nyelvet a világ térképéről.
Az uralkodó hatalmak igen gyakran kényszerítették az alávetett népeket hagyományaik feladására. Más nyelvek természetesebb úton tűntek el, amikor az őslakos közösségek tömegesen kezdték átvenni a domináns kereskedelmi központok szókincsét.
Míg egyes ókori rendszerek nem tűntek el teljesen, hanem sikeresen átalakultak — fényes példa erre a latin, amely a mai román nyelvek alapjait fektette le —, sok más nyelv a Közel-Keleten és a Mediterráneumban örökre elnémult, mindenféle örökös nélkül.
A nyelvi sokféleség meredek hanyatlása megállíthatatlanul folytatódik napjainkban is. Ma a bolygón létező összes nyelv közel fele kritikusan veszélyeztetettnek számít.
A helyzet riasztó pontra jutott: a világ népességének kilencven százaléka az összes létező kommunikációs eszköz mindössze tíz százalékát használja aktívan. Ennek eredményeképpen rengeteg beszélt és jelnyelv maradt fenn, amelyet már csak néhány utolsó anyanyelvi beszélő tud folyékonyan használni.
