Amikor egy protokolleseményt felülír a pillanat
A hivatalos ceremóniák általában szigorú forgatókönyv szerint zajlanak, és a politikusok minden szavukat gondosan megválogatják. Néha azonban egyetlen spontán megjegyzés elég ahhoz, hogy a legformálisabb esemény is váratlan irányt vegyen a kamerák előtt. Pontosan ez történt egy közelmúltbeli elnöki rendeletek aláírási eseményén, ahol az eredeti téma gyorsan háttérbe szorult, és a figyelem egészen más felé fordult.
Új támogatás a katonai családoknak
Hétfőn Donald Trump elnök az Ovális Irodában fogadott egy találkozót, amelynek célja egy teljesen új tanácsadó testület létrehozása volt. Ez a lépés hivatalosan életre hívta az Elnöki Bizottságot a katonai házastársak számára, amelynek feladata a fegyveres erők tagjainak családjait támogató rendszer hatékonyabbá tétele. A fontos testület élére Jennifer Rauchet kerül, míg ügyvezető igazgatói pozícióban Desiree Thompson Sayle kapott helyet.
Az újonnan kinevezett igazgatónő korábban már dolgozott az elnök oldalán az első hivatali ciklusában is. Miután elmondta a bizottság jövőbeli céljairól szóló beszédét, Trump úgy döntött, megoszt a jelenlévőkkel egy érdekes történetet közös munkájuk idejéből.
Milliók apró bankjegyekben
Az elbeszélés során az elnök arról számolt be, hogy hosszú ideje dolgozó munkatársa korábban azokat a tárgyakat és küldeményeket kezelte, amelyeket egyszerű állampolgárok küldtek a Fehér Házba. A szimpatizánsok ugyanis meglehetősen rendszeresen küldenek mindenféle csomagot az elnöknek. „Itt van Desiree, aki már nagyon régóta velünk van” – hangsúlyozta Trump a jelenlévők előtt, kiemelve, hogy az emberek rendszeresen küldenek nem csak ajándékokat, hanem készpénzt is.
Szavai szerint ezek az adományok idővel csillagászati összegekre rúgnak. „Valójában aprópénzben számolva is milliókról van szó” – magyarázta az elnök. Majd felidézte azt a pillanatot, amikor közvetlenül megkérdezte csapatát, hogy ezek a nyilvános pénzügyi hozzájárulások végül hova kerülnek.
Igény a készpénz átvételére
Az alkalmazottak állítólag azt válaszolták, hogy a pénzt vagy visszaküldik a feladóknak, vagy jótékonysági célokra fordítják. Ezzel a magyarázattal az elnök láthatóan nem volt különösebben elégedett. Akkori meglepetését így adta tovább a közönségnek: „Ez szó szerint milliók. Nekem küldik! Meg kellene tartanom!”
Ez a váratlan megjegyzés azonnali nevetést váltott ki a teremben. A bizottság ügyvezető igazgatónője azonban, aki éppen közvetlenül az elnök mögött állt, egészen másképpen reagált a merész kijelentésre.
Csendes, de határozott elutasítás
Egyet nem értése jeléül lassan megrázta a fejét, és az ajkáról egyértelműen le lehetett olvasni a határozott „nem”-et. Az elnök nagyon gyorsan észrevette ezt a halk tiltakozást, és nem hagyta szó nélkül. Kezeit a levegőbe emelve, humorosan panaszkodott a jelenlévőknek, hogy a pénzeket egyszerűen megtagadja tőle, holott saját megítélése szerint joga lenne hozzá.
Végül mégis tisztázta a helyzetet, és megerősítette, hogy a nyilvános adományok megtartásáról szóló szavai csupán tréfának szánta. A könnyed szócsatát lezárandó, megkérte egykori munkatársát, hogy mindenki előtt erősítse meg: ő jobb vezető elődjénél.
