Oroszország gazdasági nyomása és az indiai kapcsolat
Az ukrajnai konfliktus ötödik évébe lép, miközben az orosz gazdaságot egyre súlyosabb teher nyomja. A tartós szankciók és a meredeken növekvő államháztartási hiány miatt Moszkva minden lehetséges bevételi forrást igyekszik kiaknázni azoktól a partnerektől, akikkel még fenntart kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokat.
Ebből a szempontból India kiemelt szerepet játszik. Újdelhi a háború kezdete óta hatalmas mennyiségű orosz olajat vásárol, és történelmileg az egyik legfontosabb felvevőpiaca az orosz haditechnikának. Ha azonban a Kreml arra számított, hogy csúcstechnológiás vadászgépek eladásával tölthetné fel az államkasszát, keserű csalódás vár rá.
Nincs új ötödik generációs repülőgép
Az indiai védelmi minisztérium egyértelművé tette: hagyományos szállítójától nem vásárol újabb típusú repülőgépeket. Az ázsiai nagyhatalom ehelyett minden erőforrását saját lopakodórepülő-programjának fejlesztésére és meglévő flottájának nagyszabású korszerűsítésére összpontosítja.
Bár a kormányzati tisztviselők nem neveztek meg konkrét orosz géptípust, határozottan megerősítették, hogy semmiféle érdeklődés nincs a Szuhoj-család új verzióinak beszerzése iránt.
Moszkva az Su-57E exportváltozatát kínálta fel, még licencelt helyi gyártással és teljes technológiatranszferrel is megspékve az ajánlatot. Az indiai fél azonban ezt a nagylelkűnek tűnő felkérést elsöpörte az asztalról – elsősorban a korábbi közös projektek során szerzett rendkívül rossz tapasztalatok miatt.
Ez a döntés gyakorlatilag Algériát hagyja az Su-57E egyetlen nyilvánosan ismert külföldi érdeklődőjeként. Az orosz hatóságok ugyan magabiztosan állítják, hogy titkos megállapodások is léteznek, ezek azonban semmilyen módon nem ellenőrizhetők.
A meglévő flotta korszerűsítésére teszik fel a tétet
Ahelyett, hogy teljesen új gépekre költene, Újdelhi stratégiailag a légierő gerincét alkotó mintegy 260 darab Su-30MKI vadászgép megújítására fókuszál. A fegyvergyártók jelenleg egy Super Sukhoi névre hallgató gigantikus fejlesztési programon dolgoznak, amely új életet lehel a régebbi gépekbe.
Ez az átfogó fejlesztési csomag csúcstechnológiás avionika, modern elektronikai hadviselési rendszerek és fejlett navigációs technikák beépítését foglalja magában. Emellett teljesen új, hatékonyabb fegyverrendszereket is rendszerbe állítanak.
A korábbi üzemeltetési veszteségek gyors pótlására a légierő megrendelt tizenkét további Su-30MKI gépet a Hindustan Aeronautics Limited állami gyártótól. Ez a stratégiai fontosságú beszerzés nagyjából 135 milliárd rúpiába kerül az indiai állami költségvetésnek, ami körülbelül 1,42 milliárd amerikai dollárnak felel meg.
Óvatos stratégiai eltávolodás
A moszkvai fegyverkezési együttműködéssel szembeni mély bizalmatlanság nem egyik napról a másikra alakult ki. Gyökerei egy 2010-es, 295 millió dolláros megállapodás kudarcáig nyúlnak vissza, amelynek keretében a két ország közösen tervezett volna egy új generációs vadászgépet.
India 2018-ban végleg kilépett ebből a partnerségből. A radikális szakításhoz a lopakodó technológia valódi képességeivel kapcsolatos aggodalmak, az elégtelen elektronikai hadviselési rendszerek, a folyamatosan növekvő költségek és az orosz fél nyilvánvaló vonakodása vezettek a műszaki adatok megosztásától.
Ez persze nem jelenti azt, hogy India teljesen megszakította volna katonai kapcsolatait Oroszországgal. Az ázsiai óriás továbbra is rendszeresen üzemeltet orosz tengeralattjárókat, tankokat és légvédelmi rendszereket, és sikeresen folytatja a BraMos rakéták közös gyártását.
A katonai szakértők azonban egy fontos biztonsági szemléletváltást figyeltek meg. Moszkva Pekingre való növekvő gazdasági ráutaltsága miatt az indiai védelmi stratégák egyre jobban tartanak a külföldi beszállítóktól való hosszú távú függéstől. Az önellátásra és a hazai védelmi iparra való fokozatos átállás így geopolitikai szempontból teljesen logikus lépésnek tűnik.
